Additional Post Header AH

Esetek a biofeedback állapotfelmérésen: A szeánsz 2.

biorezonanciás állapotfelmérés

Esetek a biofeedback állapotfelmérésen: A szeánsz 2.

0

Esetek a biofeedback állapotfelmérésen: A szeánsz 2.

Visszatérve édesanyámra….szóval ő még mindig velem volt. Elég ragaszkodó típus. Elkezdődött a szertartás. V. gyertyát gyújtott és megkérte, hogy kényelmesen feküdjek le, csukjam be a szemem. Engedjem el magam, és ne féljek, mert csak jó történhet velem. Igazából nagyon izgatott voltam. Jó sokára sikerült csak megnyugodnom. Eltelt egy kis idő, mire egyenletesen vettem a levegőt.

Ez egy igazi szertartás volt. V. gyönyörű imákat mondott. Sikerült egy olyan alfa szintre levinnie, hogy tisztán láttam Anyukám és találkozhattam is vele. Ez egy furcsa találkozás volt, mert 5 éves kislánynak éreztem magam. Anyukám egy balettszoknyát viselt. Tudom, ez elég hülyén hangzik, de így jelent meg előttem. Nem beszélt, nem szólt hozzám, csak nagyon, de nagyon szomorúan nézett. Sosem fogom elfelejteni azokat a szemeket. Persze sírtam és sírtam, folytak a könnyeim. De valahogy ezek a megkönnyebbülés és az elengedés könnyei voltak.

 A legérdekesebb az volt, hogy még két személy is megjelent ebben az álomszerű állapotban. Az egyiket a mai napig nem tudom beazonosítani, nem ismertem fel. Nem tudom ki lehetett.

A másik az Apósom volt, aki nemrégen halt meg. Nagyon szerettem Őt. Háttal állt. Pontosan, összetéveszthetetlenül kivehető volt a sziluettje. A botjára támaszkodott. Aztán elindult előre és eltűnt a ködben. Nem szólt Ő sem hozzám. De helyettük segítőm kérdezett és beszélt. Közben gyönyörű imákat hallgathattam tőle. Szépen, meghatóan megkérte a rajtam lévő lelkeket, hogy menjenek vissza az Ő birodalmukba, mert itt már nincs többé dolguk. Megkérte Őket, hogy onnan segítsenek nekem. Elmondta nekik, hogy ott sokkal jobb helyük van, és ne zavarjanak többé.

biorezonanciás állapotfelmérés

Búcsú

Aztán szép lassan visszatértem a jelenbe. Kicsit nehezen tudtam lélegezni. Olyan volt mintha valami nehéz súlyt cipeltem volna a mellkasomon. Pár óra múlva, egy nagy sóhajtással „kijött” ez a feszültség, és valahogy könnyebbnek, felszabadultabbnak érzem magam azóta is.

Sokan megkérdezték most, hogy mi változott? Azt mondhatnám, hogy sokkal felszabadultabb vagyok. Jobban kommunikálok az emberekkel, mint a szeánsz előtt. Úgy érzem, hogy a túlzott maximalizmusom is szelídült.

Mikor – nagyon rég – édesanyám meghalt, azt mondta nekem a nagymamám, hogy az anyukám mindig figyelni fog engem. Ül egy pufók felhőn és figyelemmel kíséri földi létem, cselekedeteim. Hmm… ez már akkor is kissé ijesztő volt. Most akkor mindig jól kell viselkednem? Ez az érzés valamilyen formában végig kísérte az egész életem. Úgy éreztem, hogy nekem mindig tökéletesnek kell lennem és maximálisan kell teljesítenem mindenben, min-den-ben. Hiszen fentről figyel valaki és szinte mindig ellenőrzés alatt állok. Persze sokszor segített ez az érzés, hogy jó tudjak maradni és el tudjam érni a céljaimat. Hiszen képzeletbeli dicséretet is kaptam égi anyámtól.

Igen, akkor a szertartáson ezt az érzést,-a „mindig  megfelelés érzését” sikerült elengednem.

Hát így  lettem egy kicsit szabad, szabadabb…..

Mosolygós Szép Napot Kívánok!
Eszter

Leave a Reply